A fák is beszélgetnek egymással?

Gondoljunk csak bele, hogy milyen csodálatos élettel teli növények vesznek bennünket körbe és egyre több kutatás azt igazolja, hogy a fák kommunikálnak egymással!

Évtizedes tudományos kutatás megerősítette azt, amit a korai emberek ösztönösen tudtak – hogy az erdei fák suttogva beszélgetnek, együtt dolgoznak, hogy növekedjenek és virágozzanak. Charles Darwin, az evolúciós elmélet megalkotója még azt állította, hogy ezek a növények egymás ellen dolgoznak, hogy megszerezzék a saját helyüket, a saját égbolt szegletüket, hogy minél magasabbra nyúljanak. Ez azonban úgy tűnik, hogy egyáltalán nem igaz, sőt! Olyan komplex együttműködés zajlik közöttük, mintha egy szövevényes hálózatról lenne szó. Ebbe bekapcsolódnak a gombák is, melyek igencsak sokszor a fák tövében vagy gyökereiknél nőnek. A gombaszálak így a különböző fák gyökereit kötik össze, ezáltal is kapcsolódnak egymáshoz. Ezzel a fák egymás egészségügyi állapotukat is érzékelik és ha valamelyik társuknak tápanyagra van szüksége, akkor küldenek neki a gyökereken keresztül. A kutatók azt is észrevették, hogy a legidősebb fák mondhatni szülői felügyelettel viseltetnek a kisebb és fiatalabb facsemeték iránt.

A molekuláris és DNS kutatások bebizonyították azt, hogy a fák szinte olyan érzelmekkel is rendelkeznek, mint az emberek. Egymással kölcsönhatásba kerülnek, összefognak, „alkudoznak”, de néha össze is veszhetnek egymással. A hálózatokon keresztül a fák kémiai, hormonális és akár lassan pulzáló elektromos jeleket is küldhetnek, amelyeket a tudósok még csak most kezdenek értelmezni. Úgy tűnik, hogy egy jelzőrendszerrel dolgoznak, ami hasonlít az állatok idegrendszeréhez. Egy bizonyos szinten tehát tudják, hogy mi történik velük vagy körülöttük. Éppen ezért valóban igaz lehet az, hogy ha egy ágaz letörünk vagy lefűrészelünk, az tényleg fáj a fának. Monica Gagliano, a Nyugat-Ausztrál Egyetem munkatársa bizonyítékokat gyűjtött össze arra vonatkozóan, hogy egyes növények hangokat is kibocsátanak és érzékelnek, különösen a gyökerekben 220 hertzes frekvencián fellépő recsegő zajt. Más tanulmányok még azt is sugallták, hogy a gyökerek a folyó víz hangja felé nőnek, és bizonyos virágos növények édesítik a nektárjukat, amikor méhszárny verést észlelnek.

Egy csodálatos példával szemléltetjük a fák kommunikációját egymás között: Feromonokkal és más erős illatjelekkel figyelmeztetik egymást a veszélyre a levegőn keresztül. Az afrikai esernyőtövis akác egy egyedülálló túlélési technikát fejlesztett ki a zsiráfok ellen. Amikor egy zsiráf elkezdi rágni az akácleveleket, akkor a fa etiléngázt bocsájt ki, mert érzékeli, hogy megsérült. A szomszédos akácfák felkapják ezt, és elkezdik tanninokat pumpálni leveleikbe, amik megbetegíthetik vagy akár meg is ölhetik a zsiráfokat, ha túl sokat fogyasztanak belőlük. Más fák is tudnak természetesen védekezni, például a hernyók ellen. Olyan illatokat bocsájtanak ki, amik bevonzzák a környék darazsait és azok pedig megeszik a hernyókat – így válik ez egy csodálatos körforgássá.

Így, hogy mindezt figyelembe vesszük felvetődhet a kérdés, hogy vajon tudnánk-e kommunikálni velük? Manapság divatos lett az, amikor ölelgetik a fákat az emberek, mert úgy gondolják, hogy ezt ők is érzik. A tudósok több kísérletet tettek erre vonatkozóan és arra a következtetésre jutottak, hogy nem zárható ki az a feltevés, hogy a fák kommunikálnak velünk is, de bebizonyítani nem tudták. A természettudósok nem zárkóznak el a lehetőség elől, hogy a közeljövőben már több mindent fogunk megtudni, ugyanis az eddigi feltárt adatok is megdöbbentették az embereket és teljesen új megvilágításba a fákat.