Mars-rengésekről számolnak be a NASA kutatói
A NASA InSight leszállóegysége által a Marsra helyezett szeizmométer az eddigi két legnagyobb szeizmikus eseményt rögzítette: egy 4,2-es és egy 4,1-es erősségű földrengést.
Az eseményekből származó szeizmikus hullámadatok segíthetnek a kutatóknak többet megtudni a Mars belső rétegeiről, különös tekintettel a mag-köpeny határvonalára – jelentették az InSight Marsquake Service (MQS) kutatói a The Seismic Record -ban .
Anna Horleston, a Bristoli Egyetem munkatársa és munkatársai azonosítani tudták a 4,2 magnitúdójú, S0976a nevű eseményből visszavert PP és SS hullámokat, és megtalálták eredetüket a Valles Marineris kanyonhálózatban, amely a Mars egyik legmeghatározóbb geológiai jellemzője. A keresztmetszésekről és földcsuszamlásokról készült korábbi felvételek azt sugallták, hogy a terület szeizmikusan aktív és további rengésekre számíthatnak majd, amely a kutatásokat előrébb viheti.
Az S1000a-t, a 24 nappal később rögzített 4,1 magnitúdójú eseményt visszavert PP és SS hullámok, valamint Pdiff hullámok jellemezték, vagyis kis amplitúdójú hullámok, amelyek áthaladtak a mag-köpeny határán. Ez az első alkalom, hogy Pdiff hullámokat észlelt az InSight küldetés. A kutatók nem tudták pontosan meghatározni az S1000a helyét, de abban biztosan, hogy az S0976a-hoz hasonlóan a Mars túlsó oldalán keletkezett. Az S1000a szeizmikus energiáját eddig a Marson mért leghosszabb rengésnek dokumentálták, ami 94 percig tart.
Mindkét földrengés a mag árnyékzónájában történt, egy olyan régióban, ahol a P és S hullámok nem tudnak közvetlenül eljutni az InSight szeizmométeréhez, mert a mag megállítja vagy meggörbíti őket. A PP és SS hullámok nem követnek közvetlen utat, hanem legalább egyszer visszaverődnek a felszínen, mielőtt eljutnának a szeizmométerhez.
A Mars magjának árnyékzónán belüli eseményeinek rögzítése igazi lépcsőfok a vörös bolygó megértéséhez, hiszen a mag árnyékában az energia áthalad a Mars olyan részein is, amelyekről korábban még soha nem tudtunk szeizmológiai mintát venni. - mondta Savas Ceylan, az ETH Zürich társszerzője.
A két marsrengés néhány fontos dologban különbözik egymástól: az S0976a-t csak alacsony frekvenciájú energia jellemzi, mint sok eddig azonosított rengést a bolygón, míg az S1000a nagyon széles frekvenciaspektrummal rendelkezik. Ez a rengés egy egyértelműen kiugró eredmény, amely kulcsfontosságú lesz a marsi szeizmológia további megértéséhez.
Az utóbbi esemény frekvenciaspektruma sokkal inkább hasonlít az általunk megfigyelt események családjához, amelyeket sekély, kéregszerű rengésekként modelleztek, tehát ez az esemény a felszín közelében történhetett. Az S0976a úgy néz ki, mint sok olyan esemény, amelyet a Cerberuson észleltünk. - mondta Horleston.