Tankönyveket dobhatunk a kukába, félrefordították Newton első törvényét

Isaac Newton első törvényének félrefordítása közel három évszázadon át tanított kiváló gondolkodókat és egyszerű polgárokat egyaránt, a tehetetlenség törvénye egy újabb értelmezése azonban most átformálhatja a klasszikus mechanika alapjait.

A mozgás első törvényét gyakran úgy fogalmazzák meg, hogy a mozgásban lévő tárgyak általában mozgásban, a nyugalomban lévő tárgyak pedig nyugalomban maradnak. De a tehetetlenséggel kapcsolatos, meglehetősen nyilvánvalónak tűnő axióma története bonyolult. A 17. századi Philosophiae Naturalis Principia Mathematica című könyvében latinul írva Newton ezt mondta: „Minden test kitart a nyugalmi állapotában, vagy egyenletesen egyenesen halad előre, kivéve, ha a rájuk ható erők kénytelenek megváltoztatni állapotát."

Az évszázadok során sok tudományfilozófus úgy értelmezte ezt a megfogalmazást, hogy olyan testekről van szó, amelyekre semmilyen erő nem hat. Például 1965-ben a Newton-kutató Brian Ellis ezt úgy fogalmazta meg, hogy minden test, amely nincs kitéve az erők hatásának, nyugalmi állapotában vagy egyenletes, egyenes vonalú mozgásban marad. De ez egy kicsit rejtélyes, mert az univerzumban nincsenek olyan testek, amelyek mentesek lennének a rájuk ható külső erőktől.

Miért kell törvényt alkotni valamiről, ami nem is létezik? – mondta ezt Daniel Hoek, a Virginia Tech filozófusa.

A Philosophy of Science folyóirat nemrég megjelent cikkében Hoek azzal érvelt, hogy Newtonnak nem állt szándékában az első törvényt a képzeletbeli, erőtől mentes testekre hivatkozni. Newton „kivéve annyiban” (nisi quatenus) latin használatával nem akarta pontosítani, hogy a törvény csak az ilyen testekre vonatkozik, hanem arra akart rámutatni, hogy a mozgás csak annyiban változik, amennyi erő kényszeríti. Más szavakkal, Hoek azt írta, hogy egy jobb parafrázis minden testre vonatkozna: „A test mozgásállapotában bekövetkezett minden változás az erőhatásoknak köszönhető.”

Robert DiSalle, az Ontariói Western Egyetem fizikafilozófiájának történésze úgy vélekedik, hogy az említett különbség meglehetősen akadémikusnak tűnhet, elvégre Newton elméleteit felváltotta Albert Einstein általános relativitáselmélete. De Einstein köztudottan Newtonra épített, ami további kérdéseket is felvet. Azonban DiSalle szerint Newtonnak nem állt szándékában törvényt alkotni a képzeletbeli erőmentes testekről, ezt az értelmezést csak az emberek gondolták ki visszatekintve.

„Newton további írásaiból pedig egészen világossá válik, hogy első törvényében minden testre egyaránt gondolt, nem csak az elméleti erőmentes testekre. Mert az első törvény lényege az, hogy következtessünk az erő létezésére. Ugyanis abban az időben, amikor Newton törvényeket írt, akkor egyáltalán nem volt magától értetődő, hogy a tárgyaknak erőre van szükségük a mozgatáshoz, ugyanis mindenféle régi elmélet létezett arról, hogy a tárgyaknak megvan a maguk éltető ereje. Arisztotelész például úgy gondolta, hogy az égitestek az anyag elméleti formájából, az éterből állnak és körben mozognak. Newton mindezeket a régebbi gondolatokat pedig elutasította és rámutatott, hogy nem létezik olyan tárgy, amelyre ne hatnának erők” – mondja George Smith, a Tufts Egyetem filozófusa és Newton írásainak szakértője.

Ez azt mutatja, hogy még mindig vita folyik a törvény kapcsán. Mindez pedig lehetőséget ad arra, hogy bármikor több lehetőséget tudjanak az oktatók biztosítani a diákok számára, hogy elköteleződjenek a fizika iránt és más értelmezést lássanak egy kőbe vésett dologba, vagyis igazán értékes gondolkodókat faraghatnak egy ilyen eszmecseréből a jövő generáció számára.